Van egy csodaház a Dózsa György út-Abonyi utca sarkán. (Dózsa György út 17. – eredeti cím Aréna út 17.). A házat építtetője és első tulajdonosa után Goldmann –háznak szokás nevezni, az építész tervező Karvaly Gyula, aki többek között a Fehérhajó utca 12-14., illetve a Kertész u. 27. szám alatti ún. Hajcsi-házat is jegyzi.
A Dózsa György út 17. számú épület napjainkban
Az Aréna úti ház 1911-ben készült el, jellemzően a polgárság felső rétege számára alakítottak ki benne nagyméretű, 3-4 szobás lakásokat. A szecessziós stílusú épületet Maróti Géza szobrászművész az athéni Parthenon frízeiről készült domborműmásolatai ékesítik.
Maróti Géza domborművei az athéni Parthenon frízeiről készült másolatok
A hajdani lakók visszaemlékezései szerint az igényes kialakítású házban központi fűtés és központi melegvíz-szolgáltatás volt, tágas felvonója ébenfából készült, kárpitozott paddal, a kapubejárót pedig Zsolnay kerámiák díszítették. Ezek egy része az állandó átalakítások és a gondatlanság miatt súlyosan sérült, illetve megsemmisült. A 2000-es években egy lakó közreműködésével a díszítőelemeket restaurálták, a megsemmisülteket újragyártották.
A kapubejárót őrző, újragyártott Zsolnay-baglyok
Az épület helyén állt, kisdedóvó intézet céljára bérbe adott házat az eredeti tulajdonos, Hudomel József 1910-ben 120 000 koronáért adta el Goldmann Józsefnek. Az új tulajdonos még ugyanabban az évben ötemeletes, liftes bérház építésére kapott engedélyt. A földszinten az átadás évében Kovács Miksa Mihály nyitott kávéházat Grádo néven, ám nagyon hamar, 1912-re csődbe lavírozta a céget. (Évekkel később csődbűntett miatt bíróság előtt is állt). Tőle a Jakobovics és társa cég vette át az üzletet, és évekig sikerrel üzemeltette.
A Grádo az 1910-es években
Cigányzenés, a Liget közelsége miatt kedvelt kávéház volt, ám színvonalából az évek során egyre vesztett. 1928-tól Abonyi kávéház néven működött, a cigányzenekart jazz, táncmulatságok és kabaré előadások váltották fel. Érdekesség, hogy többször fellépett itt a később Amerikában karriert befutott színművész, Szőke Szakáll is. Egy ideig a nagy nevettető Alfonzó édesapja vitte a boltot, akkor eredeti családnevük után mindenki Marksteinként ismerte a helyet. A 40-es években már inkább kocsmának, semmint kávéháznak lehetett nevezni a kifejezetten olcsó vendéglátóhelyet. A háború után megszűnt, több helyiségre osztották, kis üzleteket alakítottak ki a volt kávéházi termekből.
A békebeli Grádó Farkas Pali cigányzenekarával hirdette magát
A lakásokat a ház felépülte után orvosok, banktisztviselők, állami hivatalnokok, jogászok, vidéki földbirtokosok bérelték, de az Aréna út 17-et számos egyesület, cég bejegyzett székhelyeként is megtalálhatjuk a korabeli nyilvántartásokban. Több mint 30 évig a házban működött a 7. kerületi Polgári kaszinó, az Országos Magyar Sofőr Egylet, de itt volt a Sport című népszerű lap szerkesztősége is. A lapot főszerkesztőként az a Föld (Feld) Aurél jegyezte, akinek édesapja, a legendás Feld tata egy sarokkal arrébb, a Városligeti Színházat igazgatta évtizedeken át. Érdekesség, hogy 1912-ben a kávéház alatti szuterénben az Erdős-féle sportvállalat vívótermet, és egy, az akkor még Magyarországon alig ismert görkorcsolyázás gyakorlására szolgáló pályát nyitott. Erdőséknek egyébként a szomszédos Abonyi utca 3.szám alatti telken több teniszpályájuk is volt.
Térképrészlet 1908-ból. X-szel a teniszpályák helye, a-val a korábban a telken állt épület jelölve
A ház egykori lakói között találjuk a műteremlakást bérlő Pentelei Molnár János festő-és grafikusművészt, Latabár Kálmán színművészt, akinek emlékét tábla is őrzi a ház falán, illetve a háromszoros magyar olimpiai bajnok vívót, Kabos Endrét. A 36 éves bajnok innen indult utolsó útjára 1944. november 5-én. A Nyugati pályaudvarnál szállt villamosra, a budai oldalra azonban már sohasem jutott át. Az aláaknázott és felrobbantott Margit-híd romjai alatt lelte halálát.
Kabos Endrét ünneplő tömeg a berlini olimpia után, a Keleti pályaudvarnál, 1936-ban
Az Aréna út 17 a kor mércéje szerint finom, úri háznak számított, mégis leggyakrabban a rendőrségi hírekben találkozunk vele. Az 1910-es években több öngyilkosság helyszíne is volt a ház, úgy tűnik az életuntakat különösen vonzotta a kifejezetten magas ötödik emelet. Előbb egy ácslegény, majd egy hentesmester ugrott a mélybe (egyik sem a ház lakója), előbbi szörnyethalt, utóbbi egy lábtöréssel megúszta a zuhanást. Az első világháború után két cselédlány is gázzal követett el öngyilkosságot (szerelmi bánat), a házmesterné pedig szíven lőtte magát. 1920-ban 12 napos egészséges csecsemőt találtak a kapubejáróban, anyja sohasem lett meg. Nem kerülték el a házat a rendőrségi razziák sem. Az akkoriban tiltott szerencsejátékok (makao, ferbli, ulti) űzése miatt több embert előállítottak a detektívek, a legnagyobb fogásuk 1923-ban volt. Ekkor egy első emeleti lakásról derült ki, hogy a szobákat kaszinóvá alakították, és ott nagy tétekben ruletteztek az esténként érkező vendégek. 1941-ben a földszinten található Hablein-féle festéküzletben történt nagyerejű robbanás.
A Dózsa György út 17 kapubejárója felújított állapotában, napjainkban
Az Aréna út 17-et 1944 júniusában az elsők között nyilvánították csillagos házzá, több családot hurcoltak el innen a nyilasok 1944 decemberében. A háborút túlélt házat 1950-ben államosították, a hajdani kávéház termeibe egy cipészszövetkezet, a nagypolgári lakásokba társbérlők költöztek. Bár a kapubejárót felújították, a díszítőelemeket restaurálták, hajdani nagystílű eleganciáját már sohasem kapta vissza Goldmann József háza.
Majkó Zsuzsanna
(A kapubejáróról készült felvételek forrása: erdokerulok.blogspot.com)
