A korai középkorban az úton lévő vándort még magánházakban szállásolták el a vendégszerető polgárok, és nem csak szállást, de szerény étkezést is kínáltak az utazóknak. Ahogy azonban a városok, sőt országok közötti utazás mind egyszerűbbé és gyakoribbá vált, az elszállásolásnak ez az ősi, a vendégbarátság elvén működő formája már túl nagy terhet rótt volna a városi lakosságra - létrejöttek tehát a szállásadás intézményesült formái : a csárdák és a fogadók. Egy ilyen legendás fogadó, a Gólya állt Zuglóban az Erzsébet királyné úton a mai Stubnyai utca sarkán, a valamikori Éva mozi helyén. Sokáig ez a földszintes építmény volt a környék legfontosabb orientációs pontja is: az omnibuszok a Gólyáig jártak, a Városliget - nem mint park, hanem mint városrész - a Gólyáig húzódott, Ferenc József pedig a Gólyánál váltott lovakat, ha rókavadászatra indult Cinkotára.
1. Hajtsár út (Nagy Lajos király útja), 2. Rákos-patak, piros körrel jelölve a Gólya fogadó és az istállók épületei, 1878.
Az első források az 1860-as években még Fehér Gólyaként emlegetik, később a jelző lekopott a név mellől, már csak Gólya vagy Gólyához alakban fordul elő. A nagyszámú említés oka, hogy akkoriban olyan kevés ház állt az Erzsébet (később Erzsébet királyné) úton, hogy a házszámozással még nem bajlódott a pesti tanács, így a környéken az egyetlen tájékozódási pont a fogadó épülete volt. Ez a szokás a 20. század elejéig megmaradt, az omnibuszok világoskék tábláin még az 1900-as években is a Kálvin tér-Gólya felirat szerepelt az utca neve helyett. Sőt mint látni fogjuk, a nevezetes fogadó az egész környéknek nevet adott: az Erzsébet királyné útjának mindkét oldala ezen a szakaszon a Gólya-telep nevet viselte az 1930-as évekig.
1873. A Hon című lapban megjelent rövid hír
Az 1878-ban készült térképen látszik, hogy keresztutcák még egyáltalán nincsenek a környéken, hosszú, nadrágszíjparcellák húzódnak a Rákos-patakig az Erzsébet királyné útja mindkét oldalán. Ezek nagy része egyetlen földbirtokos - Feiwel Lipót vasbútorgyáros - tulajdonában volt. A fogadón kívül, a Rákos -patakhoz közelebb eső telkeken számos jégvermet is feljegyeztek, amelyek - különösen a sörgyártás és a vendéglátás fellendülésével - szépen jövedelmeztek a tulajdonosnak.
Feiwel Lipótot, az Első Magyar Vasbútor és Takaréktűzhelygyár tulajdonosát az első magyar zsidó származású lakatosmesterként tartjuk számon. 1822-ben született Morvaországban, a mesterséget Bécsben tanulta ki, majd Pestre érkezett szerencsét próbálni. Itt azonban meggyűlt a baja a lakatos céhhel, származása miatt ugyanis nem vették fel tagjaik sorába. Feiwel kitartó munkával, fantasztikus kézügyességével, és nem utolsó sorban számos bejegyzett újításával önerejéből elérte, hogy pesti polgárjogot nyert, majd 1847-ben a lakatoscéh is megenyhült irányába. Innentől kezdve szédületes iramban ívelt felfelé a karrierje. A Síp utcában megnyitotta gyárát, az Aradi utcában házat építtetett. Az Alsó-rákosi réteken az 1870-es évektől kezdett telkeket felvásárolni, majd haszonbérbe adni. Mindezek mellett jelentős adományozója volt a pesti Chevra kadisha jótékony egyletnek, választmányi tagja volt az Országos Iparegyletnek. Gyára termékeivel képviselte Magyarországot a londoni világkiállításon, az Ezredéves Kiállítás után pedig Ferenc Józseftől a koronás érdemkereszt kitüntetést vehette át. Pályája utolsó éveiben már szinte csak az általa kifejlesztett iskolai padokat gyártotta. Még jó erőben volt amikor visszavonult, a gyárat utódai vitték tovább, immár a ferencvárosi Ipar utcában. A nagy múltú üzem 1907 októberében porig égett. Feiwel Lipót, az első hazai zsidó lakatosmester már nem érte meg birodalma pusztulását- ugyanazon a napon délelőtt hosszú betegség után 85 éves korában hunyt el.
A Feiwel-féle szabadalmaztatott iskolapadok a Hernád utcai Általános Iskolában, 1913
Az Éva-mozi az 1960-as években. Ezen a telken állt a Gólya fogadó
A Gólyáról sajnos egyetlen képi ábrázolást sem ismerünk, de több, részletes leírása is fennmaradt a fogadónak, amely az 1880-as évektől már inkább kocsma-mulatóhelyként üzemelt. 1871-ben a névtelen hírlapíró azt emeli ki, hogy a földszintes tornácos épület, a csűr és a kocsiszín egy kis magaslaton, egy tágas udvarban áll, ahol a lefektetett deszkapallók szolgálnak táncparkettül a mulatozóknak. A bejáratnál, a kert előtt "cölöpre biggyesztett réztáblán ékeskedő gólyamadár" hirdeti a fogadó nevét. Pünkösd vasárnap lévén a hely tömve van, a "táncparkett" szélén foglal helyet a 3 fős zenekar, a táncolók többnyire keringőt és csárdást járnak. A parkett mellett, fiatal fák árnyékában jobbra-balra lócákon és székeken ül hosszú vagy gömbölyű asztalok mellett a fogyasztó közönség, akiknek jó kőbányai kerti bort, sört, sódart és sajtot szolgálnak fel a fel-alá futkosó pincérek. A környék kies, jó a levegő, és néha-néha még szarvas is idetéved a palotai erdőből.
A tulajdonos vasbútor kiállítása a Gólyánál, 1874
Az 1880-as években több ízben magas rangú vendégei miatt került a lapok címoldalára a külvárosi fogadó. 1882-ben Sisi császárné indult sétalovaglásra Gödöllő irányába, a királyi hintóból kiszállva a Gólyánál ült hátaslóra. A Budán időző Ferenc József rendszeresen vadászott a környéken. 1884 decemberében az uralkodó Cinkotára indult rókavadászatra, ott azonban népes kíséretével hoppon maradt, rókát ugyanis nem találtak. Ekkor a Paskál malom felé vették az irányt, ott már nagyobb szerencsével jártak. A vadászat végeztével Ferenc József visszalovagolt a Gólyához, ahol az udvari hintók várták, majd a Városliget, az Andrássy út, Fürdő utca, Lánchíd útvonalon a várba hajtatott.
Nefelejts társasági lap, 1874
A népszerű mulatóhoz már 1873-ban társaskocsi járt ki a belvárosból a Városliget érintésével. Mivel a végállomás is itt volt a Gólyánál, az épülettel majdnem szemben lévő telkeket megvette a Budapesti Társaskocsi rt, majd annak csődje után a Székesfővárosi Közlekedési Vállalat omnibuszüzeme. Itt alakították ki a járműtelepet, a lovak istállóit, valamint a patkolóműhelyeket és a lóápolók lakásait. Érdekesség, hogy amikor az Erzsébet királyné útja - Mexikói út sarkán volt az ügetőpálya, a versenylovak is itt voltak elszállásolva. Hivatalosan soha nem nevezték el a telepet, de mindenki Gólya-telepként emlegette. A lovakat aztán az I. világháború után felváltották az autóbuszok, ezen a helyen a BESZKÁRT autóbuszüzeme kapott helye. A járműpark növekedésével azonban a telep már nem tudta betölteni ezt a funkciót, így került sor 1930-ban a Szent Domonkos (később Récsei) autóbuszgarázs megépítésére.
1893-tól Feiwel Lipót felparcellázta birtokát, és eladta a telkeket. A Gólya egy 1908-as térképen még feltűnik, vélhetően utána az új tulajdonosok lebontották a hajdani legendás zuglói fogadót. Helyén ma egyemeletes ház, illetve a Stubnyai utca torkolata áll.
Hirdetés 1891-ből
Majkó Zsuzsanna
