Zugló városképi jelentőségű széles, fasorral övezett útja, a Stefánia elegáns korzónak épült a 19. század utolsó harmadában azzal a céllal, hogy a két Városligetet - a régi, ma is létezőt és az új, soha meg nem valósultat- összekösse. Majkó Zsuzsanna írása
Amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-ben átvette a fővárosi fejlesztések ügyét, egyik első tervezete a már akkor is közkedvelt, és tömegek által látogatott Városliget bővítése, és a mai Puskás stadion helyén álló városi homokbánya felszámolása volt. A terület kiterjesztésének azonban a befolyásos földbirtokos Cséry Lajos telkei állták útját. A Cséry-birtokok a mai Ajtósi Dürer sor, Hermina út, Thököly út, Dózsa György út által határolt területen voltak, a tulajdonos itt mintatehenészetet működtetett, amelyet 1865-ben Ferenc József is meglátogatott.
A terület rendezési térképe, 1873. 1-Városliget, 2-Dózsa György út, 3-Thököly út, 4-A városi homokbánya telke a tervezett új Városligettel
Friwisz Ferenc térképe a Közmunkatanács által tervezett állapotról 1872. 1-Városliget, 2-Stefánia út, 3-Thököly út-Dózsa György út kereszteződése, 4-tervezett új Városliget
Az új Városligetbe több ezer fásszárú növényt, kanyargós sétautakat és egy nagy tavat terveztek szigettel. A beruházás költségeire azonban Budapest büdzséjében nem volt fedezet, ezért egy minden szereplőnek előnyös konstrukciót dolgoztak ki a városatyák. Cséry Lajos átengedte birtokait a fővárosnak, cserébe a környéken több értékes telket kapott.
Cséry Lajos mintatehenészete a mai Ajtósi Dürer sor-Hermina út közelében
A volt Cséry-birtokot felparcellázták, és magánszemélyeknek, elsősorban a felső polgárság legtehetősebb tagjainak értékesítették. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra: a telkek eladásából befolyt bevételt az új park kialakítására fordíthatták, azonkívül számítottak rá, hogy a vásárlók majd saját költségükön parkosítják a telkeiket, ezzel mintegy kellemes, zöld keretet adnak az új Ligetnek. Az építési szabályzatot úgy változtatták meg, hogy 600 négyszögölnél kisebb telkeket nem lehetett kialakítani, és rajtuk kizárólag egyemeletes, széles előkerttel rendelkező nyaralóvillákat lehetett építeni. A szigorú szabályozással megakadályozták, hogy a terület az ingatlanspekulánsok célkeresztjébe kerüljön. Most már csak a két Városliget - a régi és az új - összekötését kellett megoldani: így született meg a tervezőasztalon az elegáns Cosrsó út nyomvonala, melyet 1881-ben neveztek el Stefánia belga hercegnőről, Rudolf trónörökös hitveséről. A tervezők arra is figyeltek, hogy az új út hármas funkciójának - séta, lovaglás, kocsikázás - zavartalanul megfeleljen, ezért megfelelő szélességű járdával, lovaglóúttal és kocsiúttal számoltak.
Sétálók és konflisok a Stefánián
A főváros már megkezdte a homokbánya telkének fásítását, amikor 1876-ban bejelentkezett a Pesti Lovaregylet, amelynek tagjai között számos Batthyányt, Andrássyt, Szapáryt találunk. Ők egy nemzetközi versenyek, derbyk lebonyolítására is alkalmas lóversenypályának kerestek helyet. A főváros által először felajánlott lőportárdűlői (ma Angyalföld), valaha a hadsereg által használt telek árát azonban sokallották, és szemet vetettek a tervezett új Városliget területére. Mivel ott a parkosítás lassan haladt és nagy anyagi terhet rótt a fővárosra, a városatyáknak kapóra jött a befolyásos szervezet lobbizása. A tárgyalások végeztével lemondtak az új Liget kialakításáról, a területet pedig 45 évre bérbe adták a lóversenyeket szervező egyesület számára.
Budapest várostérképe-részlet a Lóversenypályával, 1903
A lóversenypálya, amely 1918-ig működött, alapvetően határozta meg a Stefánia út használatát. Nem csak kocsikorzó, de a társasági élet egyik központja is lett az elegáns allée. Versenyidényben egymást érték a díszes fogatok, az út két oldalán pedig a bámuló pesti nép igyekezett ellesni az előkelőségek öltözködési, viselkedési mintáit. A pályát végérvényesen a Tanácsköztársaság szüntette meg, a földjét felszántották és bevetették krumplival.
A lóversenypálya, háttérben a Földtani Intézet épülete, 1910 körül
A Stefánia közönsége az 1890-es években
1881-ben, mikor döntés született az Országos Általános kiállítás városligeti helyszínéről, a Stefánia parkot átszelő szakaszának tervezéséhez is hozzáláttak. A legfőbb szempont az volt, hogy a kiállításra érkező tömegek - és nem utolsósorban a királyi ház tagjai - a főváros büszkeségének számító Andrássy út után is méltó útvonalon juthassanak el a megnyitónak helyt adó Király Pavilonig. Ezért a Jégpálya épülete mögötti keskeny sétányt kiszélesítették, és összekötötték a már megépült Ajtósi Dürer sortól kezdődő Stefániával. Az út városligeti szakasza 1987-ben az egy évvel korábban meggyilkolt svéd miniszterelnök, Olof Palme nevét vette fel.
Megindulnak az építkezések
A környék az 1890-es évekre Zugló egyik leglátványosabban fejlődő részévé vált. Egyre -másra nőttek ki a földből az elegáns villák, az építkezésekre ösztönzőleg hatott, hogy 1880-ban elkészült az Egressy út torkolatában a víztorony, melyet 1881-ben üzembe is helyeztek.
A víztorony a Stefánián
Egy vállalkozói csoport 1884-ben villamost szeretett volna üzemeltetni a Stefánia úton, de a Közmunkatanács ezt nem engedélyezte. A makadám burkolatú elegáns korzó különleges városképi védettséget élvezett, előbb a szekereket és a halottaskocsikat, majd a verkliseket és a koldusokat, 1909-től pedig a benzinüzemű autókat is kitiltották a területről.
A magánépítkezések közül az első jelentősebb villa Schweiger Gyula építészé volt, amelynek csodájára járt a pesti közönség. A tornyos, tornácos neogót mesepalota üvegablakai Róth Miksa műhelyében készültek.
Schweiger-villa a Stefánia-Thököly út sarkán, 1894
Alig egy év múlva a nemzeti kaszinó arisztokrata tagjaiból verbuvált egyesület kérte fel Meining Artúr építészt nyári kaszinójuk megtervezésére. A zártkörű arisztokrata klub 1895-ben nyitott meg. A bálteremmel, kártyaszobával, társalgóval, külön férfi és női szalonnal ellátott pompás palota parkjába mesterséges sziklát, vízesést és tavat is építettek. Nyáron csónakázni, télen korcsolyázni is lehetett. A hatalmas terasznak, amelyen bálok alkalmával a zenekar játszott, történelemformáló szerep is jutott: állítólag itt csattant el az első csók gróf Károlyi Mihály és később hitvese, a vörös grófnőként emlegetett Andrássy Katinka között.
A Park Klub Stefánia felé néző homlokzata
A Park Klub hölgyszalonja
A fenti két díszes épületet még számtalan magánépítkezés követte a következő 20-30 évben. Az Ajtósi Dürer sor-Stefánia sarkán épült fel a 1898 -ban a Millenniumi Emlékmű szobrászának, Zala Györgynek a villája, Lechner Ödön tervei alapján. A lifttel, központi fűtéssel ellátott gyönyörű szecessziós épületbe Magyarország akkori legnagyobb műtermét építették be Zala számára.
Zala György villája
Kicsit feljebb, a Stefánia 95. szám alatt Lechner társa, a közös irodájuk napi ügyes-bajos dolgait vivő Pártos Gyula tervezett nyaralót Haggenmacher Henrik, a híres gőzmalom-tulajdonos Árpád nevű fia számára. A mai 20. szám alatt pedig Ligeti Miklós, Anonymus szobrásza talált otthonra 1903-ban, egy, Zaláénál jóval szerényebb műteremvillában.
A volt Haggenmacher-villa, ma az Olasz Nagykövetség épülete
Az első magyar tudományos kutatóintézet
A Földtani Intézet belső terei (Csanády József fotója)
A Magyar Királyi Földtani Intézetet 1869-ben alapították, az alapítólevélen Ferenc József aláírása szerepel. A millennium évében született meg a régóta érlelődő gondolat, hogy az intézet önálló székházat kapjon. A főváros egy budai telket, a mai Margit körút melletti Mechwart ligeti területet jelölte ki a felépítendő intézet helyszínéül, nem titkoltan azért, hogy a fejlődésben Pesttől lemaradt Buda is középületekhez jusson. Semsey Andor földbirtokos, aki az új székház építését hatalmas összeggel - 50 ezer aranykoronával - támogatta azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az intézet Pesten maradjon. A főváros így eredeti elképzelését megváltoztatva a Stefánia útra tette át az építési területet, az eredetileg kinézett budai telekre pedig a Központi Statisztikai Hivatal Czigler Győző által tervezett központi épülete került. A Földtani Intézet épületére kiírt tervpályázatot Lechner Ödön nyerte, aki a tudósokkal szorosan együttműködve finomította a terv részleteit. Az impozáns, szecessziós palota Lechner egyik legeredetibb formában megmaradt középülete ma is a Stefánia út ékessége.
