1910. november 6-án a kora reggeli órákban éktelen robajra kapta fel a fejét Pintér József közelben posztoló rendőr.  Az István út 81. (ma Ajtósi Dürer sor 27.)  szám alatti épület Jávor utca felőli szárnya leomlott, maga alá temetve négy, a pincében éjszakázó munkást, akik közül ketten szörnyethaltak, ketten súlyos sérüléseket szenvedtek. A helyszínre négy mentőautó és egy tűzoltó szerkocsi is érkezett. A környék lakói kiözönlöttek a házakból és riadtan álltak körül az épülettorzót. A mentést nehezítette, hogy a munkások a romok alatt rekedtek, ezért ki kellett rendelni a Radetzky-laktanya utászait is, hogy segítsenek a szakszerű romeltakarításban. A katonák csak a pinceboltozat alátámasztása után fértek hozzá a sérültekhez. Végül Megtért Ferenc napszámost és Nagy József kőművest élve sikerült kiemelni a romok alól, őket a Rókus kórházba szállították súlyos állapotban. Nagy József Mari nevű leánya, valamint Major József napszámos nem élték túl a szerencsétlenséget.  

Mi történt? 

A szerencsétlenség a Marillavölgyi részvénytársaság építkezésénél történt. Dr Hoffenreich Mór nagybecskereki születésű fürdőorvos, a társaság tulajdonosa évtizedek óta sikeresen vezette a Marillavölgyi, egy fenyveserdő közepébe épített  vízgyógyintézetet. A ma Románia területén, Krassó megyében található klimatikus gyógyhelyen Hoffenreich egy Kneipp-kúrán alapuló száz szobás, népszerű szanatóriumot működtetett.

A Marillavölgyi szanatórium

1907-ben telket vásárolt a fővárosban a Városliget mellett, az építési engedély kérelmet kétemeletes szanatóriumépületre nyújtotta be. A 24 szobás épület tervezője Himler Miksa, a kivitelező a Müller és Katona építőipari cég, az építésvezető Katona Imre volt. Közben az üzemeltetésre is benyújtották az engedélykérelmet a belügyminiszterhez, amelyben 36 "ideg-és belbeteg" egyidejű ellátását tervezték. 

 Az építkezés a Tolnai Világlapja 1910-es fotóján

 1910 novemberében az építkezés már a befejezéshez közelített, amikor a katasztrófa bekövetkezett. A tető már a helyén volt, az épület egy részét már be is vakolták. Az István-út felől oldalt kiugró épületrészeket mind a két emeleten vastraverzeken nyugvó balkonok kötötték össze. A balkonok tíz méter hosszúak és két és fél méter szélesek voltak. Az egyik balkon pillérei vasárnap reggel összeomlottak, magukkal rántották a falakat, a második emelettől egész a földszintig, és nagy robajjal omlottak a szuterrén helyiség boltozatára, amelyet áttörtek.

Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy  a második emeleti balkont tartó állványzatot idő előtt elbontották, hogy mielőbb megkezdhessék az épület vakolását. Ezáltal a pilléreket  túlterhelték,  gyengék voltak a vastartók, kevés volt a falkötővas és a kőművesek munkája is pongyola volt.  Ezek a hibák együttesen okozták a falbeomlást. A szakértők szerint a tervező építész és a kivitelező cég munkatársai, valamint az építkezés művezetője egyaránt felelősek voltak a tragédiáért. Erre a szakértői véleményre alapította a királyi ügyészség vádiratát, amelyben valamennyi terhelt ellen  gondatlanságból okozott kétrendbeli emberölés vétsége és kétrendbeli súlyos testi sértés miatt emelt vádat.

A  szerencsétlenség után az épületet újjáépítették, az továbbra is a Hoffenreich-féle cég tulajdonában maradt. Szanatóriumként azonban egy percig sem üzemelt, a tulajdonosok elegáns bérlakásokat alakítottak ki az ingatlanban. Érdekesség, hogy itt lakott egy évtizedig Zala György szobrászművész, miután saját, a közelben álló műtermes villáját anyagi gondok miatt eladni kényszerült.

Majkó Zsuzsanna