Igazi polgári egylet volt, fénykorát az 1910-es években élte. Tagságát befolyásos politikusok, gazdag nagypolgárok, istvánmezei villatulajdonosok és a kor vezető művészei alkották, mégis alig maradt róluk írásos emlék. Ligetfalvi György vendégszerzőnk írása a Liget Klub daliás évtizedeit idézi meg.
A hőskor
Az 1910-es évek elején, a Stefánia-út környékén lakó villatulajdonosok és jómódú polgárok kis csoportja megalakította a Városligeti Szomszédok Asztaltársaságát. A 80 tagú társaság péntekenként a Stefánia úti Corso-kávéházban (korábban Thököly, ma Szaletly étterem) gyűlt össze kávézgatni, beszélgetni, politizálni, megbeszélni a környék és a főváros fejlődésének ügyes- bajos dolgait.
Az alapító tagok között volt Röser János, a Röser-féle felsőkereskedelmi iskola és internátus alapítója, az ország egyik legelső és legbőkezűbb sportmecénása, Czettel Gyula, a törvényhatóság köztiszteletben álló veteránja, Hein János, a neves tájkertész és Lévai Lakos Lajos, kályhagyáros.
Röser János és magángimnáziuma (ma Thököly út 69.)
Időnként megjelent körükben Bárczy István polgármester is, aki hosszú ideig a Városliget közelében, a Gizella úton lakott. 1911-ben a fokozódó lakásínség miatt a városi tanácsban felmerült egy átfogó, nagyszabású városépítési szabályozási terv kidolgozásának gondolata. A Városligeti Szomszédok Asztaltársasága szorgalmazta és a”legnagyobb mértékben támogatta” egy a szabályozási terv elkészítésére vonatkozó pályázat kiírását. Javasolták, hogy „szubskripció útján teremtsük elő azt az összeget, mely szükséges arra, hogy pályázatot lehessen hirdetni Budapest székesfőváros nagyszabású, modern szabályozási tervére.” Ehhez rögtön jegyeztek 500 koronát. Sőt, maguk is szabályozási javaslattal éltek a főváros felé: ebben a város rendezési és szabályozási munkáinál a bérházak zártsorú beépítését, valamint közös-kertes udvarokat javasoltak.
Így nézett volna ki az ideális Budapest az asztaltársaság szerint - zártsorban épített háromemeletes bérházak hatalmas belső udvarokat fognak közre.
Asztaltársaságból polgári klub
1913-ra az asztaltársaság létszáma annyira megnőtt, hogy célszerűnek tűnt más formát találni a működésre: 1913. január 3-án megalakult Liget Klub. Elnöke dr. Márkus Jenő székesfővárosi tanácsnok (Márkus József főpolgármester fia) lett, akinek az Abonyi utcában volt villája, és évtizedekig vezette a Klubot. Legfontosabb céljuknak tekintették, hogy a társas élet örömeit összekössék a Városligetnek és környékének fejlesztésével. Székhelyük továbbra is a Corzó kávéház volt, de most már a Thököly út 80 teljes első emeletét bérbe vették. Eleinte péntekenként tartottak társas összejöveteleket, melyeken részt vettek a családtagok is, később kedd délutánonként külön teazsúrt rendeztek a hölgyek részére.
Márkus Jenő villája - Abonyi utca 29.
Mint minden rendes polgári klubnak, a Liget Klubnak is volt klubinasa. A megfelelő személyt újsághirdetés útján igyekeztek megtalálni:
„Klubinas kerestetik azonnali állandó alkalmazásra. Az illetőtől megkívántatik, hogy gyermektelen nős legyen, miután felesége takarításban segít. Teendők délelőtt a klubhelyiség takarítása és rendben tartása, délután a ruhatár kezelése és tagok kiszolgálása. Fizetés: lakás és havi 80 korona fix, továbbá a ruhatár és az szivarárusítás jövedelme. Csak már hasonló minőségű alkalmazásban voltak jelentkezzenek.”
Megalakulása után egy évvel a Liget Klubnak már 225 tagja volt. A klub már működése kezdetétől részt vállalt a környék lakosságának érdekeit érintő mindennemű társadalmi, közművelődési és várospolitikai kérdés megvitatásában. Kezdeményezték, hogy a Széchenyi Gyógyfürdő mellett létesüljön egy uszoda is. „Az üggyel a
főváros törvényhatósága is foglalkozott és kimondotta, hogy az úszóház létesítését a maga részéről is szükségesnek tartja.” Több összejövetelükön szóba került, hogy Zuglóban, a nyári időszakban szinte elviselhetetlen a por, „ami nem csak a lakosság egészségére ártalmas, hanem tönkreteszi a környéken a nagy anyagi áldozatokkal létesített kerteket.” Javaslatukban szorgalmazták egyrészt a gyakoribb locsolást, másrészt a „gépkocsik menetsebességének csökkentését.”
Ezek mellet számos jótékonysági, emberbaráti akcióhoz csatlakoztak, illetve maguk is kezdeményeztek ilyet. Az első világháború kitörését követően többek között a háborúban harcolók és itthon maradt családtagjaikért érzett felelősségük részeként a klub orvos tagjai a klub helyiségében ambulanciát rendeztek be. Az ügyvéd tagok jogvédő és tanácsadó-irodát létesítettek. Ezen felül élelmiszert, ruhát és pénzt gyűjtöttek a katonák családjainak. A klub hölgytagjai az adományokból vásárolt flanell anyagból a fronton harcoló katonák részére saját maguk varrtak törzs és mellvédőket.
„Budapesten a Liget-klub katona napján Back Mancika pónnilovon járt perselylyel.”
(Forrás: Érdekes Ujsag, 1914. szeptember 6.)
Az új otthon
Egyre növekvő népszerűségük és taglétszámuk a vezetőséget arra ösztönözte, hogy a klubélet céljaira alkalmas „otthonról” gondoskodjanak. 1915 végén Részvénytársaságot alapítottak, és egyéni jegyzésekkel gyűjtötték össze azt az összeget, amelyből meg tudták vásárolni a Thököly út 78. alatti ó-német stílusban épült Schweiger-féle villát, melyet Hegedűs Ármin nyugalmazott székesfővárosi műszaki főtanácsos – aki egyben a Liget Klub háznagy is volt - tervei alapján átalakíttattak és 1916-ban megnyitottak tagjaik előtt.
Schweiger Gyula villája, Thököly út 78
„A klub belső berendezése és a helyiség beosztása a klubélet követelményeinek szemmel tartása mellett a legsikerültebb a maga nemében. Egész éven át, tehát télen és egész nyáron át egyformán kedves találkozó helye a környék intelligenciájának, akik részben tagsági jogon, részben pedig vendégjogon látogatják. Ez utóbbiak közül pedig számosán igen rövid időn belül tagságot szereznek, hogy a klub előnyeit minél gyakrabban vehessék igénybe. Nyáron át kellemes és ügyes kertész által szemet-lelket gyönyörködtető szép világos kertben folyik az élénk klubélet s így még a legforróbb nyári Időszakban sincs szünet a klubéletben. A klubnak kényelmes helyiségei, úgymint olvasótermei, játékszobái és könyvtárhelyiségei állandóan zsúfoltak, nagytermében pedig
sűrűn tartatnak felolvasások, művészi és műkedvelői előadások. Ezért bátran elmondhatjuk, hogy a Liget-klub úgy a legáltalánosabb, mint a legkényesebb igények kielégítését is egyformán sikeresen szolgálja, így remélhető, hogy a jövőben csak fokozódik a jelenben amúgy is számottevő jelentősége és látogatottsága.”
1917-ben már 500 tagja volt a Liget Klubnak. Voltak közöttük gyárosok és gyárigazgatók, nagykereskedők, orvosok, bankárok és bankigazgatók, gimnáziumi és egyetemi tanárok, művészek, és háztulajdonosok egyaránt.
Lányi Dezső Thököly út 71. szám alatti műtermében
A kor olyan hírességei is tagjai voltak, mint Beöthy László színházigazgató, Erdélyi Mór fényképész, Gundel Károly vendéglős, Hein János műkertész, Lányi Dezső, Rákos Manó, Ligeti Miklós és Zala György szobrászok, Róth Miksa üvegfestő és Weingruber Ignác kávés. Milyen is volt a klubélet?
„Itt nincsenek hazárd kártyacsaták, zajos dáridók. Meghitt, kedves életet él a klub, amelynek bolthajtásos termeit valami lebilincselő, valami különösen vonzó, régies hangulat üli meg. Csütörtök esténkint van a férfi társasvacsora. Közéletünk számos közismert személyét látjuk ilyenkor az asztal mellett. Ezeken a társasvacsorákon vitatják meg az aktuális közgazdasági és városi kérdéseket. E viták magas szellemi színvonala széles körök elismerését és tiszteletét
szerezte meg a klubnak. A szombati estéket a családi összejöveteleknek szentelik. Ilyenkor a fiatalságé a klub. Ők
rendelkeznek, ők intézkednek s mondani sem kell, hogy élnek is a jogukkal. Tiz óra felé már telve vannak a termek, és hamarosan megkezdődik a tánc és abba nem hagyják záróráig. A nyáron át talán még elevenebb a klubélet. A klubházat gyönyörű virágdíszben pompázó kert övezi, ahol a társalgók, a kártyázók és étkezők egyaránt megtalálják a maguk kényelmét. A fényesen kivilágított terraszokon esténkint a napi munka után összetalálkoznak a szomszédok, az asszonyok, a fiatalság és mint egy nagy család, szép és kedves együttlétben élvezik a liget bájos hangulatát és akácvirágos illatát.” (Az Újság, 1925. február 22.)
A klub nem csupán a társadalmi érintkezést és szórakozást keresőknek, hanem a komoly polgári törekvéseknek is lelkes pártolója és szószólója volt. Szerveztek hajókirándulásokat, jótékonysági rendezvényeket, hangversenyeket, előadásokat a társadalom, a gazdaság, a művészetek, a kultúra és a tudomány témáiban, egyszer-egyszer képzőművészeti kiállítást, és ha a szükség úgy hozta továbbra is gyűjtöttek adományokat, időnként díszvacsorákat tartottak, sőt még képzőművészeti díjat is alapítottak.
Várospolitika
A Liget Klub rendszeresen naprendjére tűzött fontos várospolitikai kérdéseket. Ilyen volt egyebek között 1913-ban a főváros új építési szabályzata. A Közmunkatanács rendelete értelmében a külső villanegyedek területén a telkek beépítettségét 33%-ban maximalizálták. A Városliget környéki telektulajdonosok ezt az arányt kevesellték, ők nagyjából 50%-os beépítettséget szerettek volna elérni.
De kiemelten foglalkoztak a Zuglót keresztbemetsző un. halálsorompók ügyével is. „Ez az elavult közlekedési rendszer lehetetlen helyzetet teremtett, meggátolja a forgalom rendszeres lebonyolítását, megakadályozza a város természetes fejlődését s a legnagyobb veszedelmekkel fenyegeti állandóan a lakosság életbiztonságát.” Különösen veszélyes hely volt a Thököly úti kereszteződés. A Liget Klub elképzelése szerint a ceglédi vonalat a Keleti pályaudvarba kellett volna bevezetni, mégpedig úgy, hogy a pálya jelentős része süllyesztve fusson, a kereszteződéseknél pedig hidak biztosítanák a balesetmentes közlekedést. Ehhez a tervhez kapcsolódva szerepelt elképzeléseik között egy, „az Aréna út és a Thököly út keresztezéséből kiinduló és a Víztorony irányában Rákosfalváig haladó új 3 és fél kilométeres fásított Sugár út” kiépítése. Ez a terv nem valósult meg, a veszélyes
Thököly úti kereszteződés problémája is csak jóval később, 1948-ben oldódott meg.
1922-ben A Liget klub azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy felvetette egy Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából rendezendő nagyszabású kiállítás gondolatát, melynek alapvető célja az lett volna „hogy nemzeti ünneppé avassa azt a napot, amelyen Nagy-Magyarország székesfővárosának ötvenéves fennállását ünnepli meg a, főváros és a vidék”. Sejtették, hogy nagy fába vágták fejszéjüket: „Jóllehet, tisztán látjuk a nehézségeket, melyek kezdésünk elé tornyosulni fognak, jól tudjuk, hogy kereskedelmünk, iparunk pang, hogy országunk el van pusztítva, ki van fosztva, hogy. lelkünk bátortalan, hogy erélyünk megbénult, hogy a különböző felfogások keményen ütköznek egymás ellen. Mégis úgy vélték, hogy ez a kiállítás „serkentené a munkakedvet és a vállalkozói szellemet” A megvalósítás érdekében komoly erőfeszítéseket tettek, ennek ellenére a terv csak terv maradt.
1927-ben átfogó várospolitikai kérdésekről ismeretterjesztő estélyeket szerveztek. A társasvacsorával egybekötött összejöveteleken neves szakértők előadásában olyan fontos kérdésekben hallgattak meg előadásokat, mint a városfejlesztés műszaki feltételei, a kereskedelem problémái vagy az egészségügyi ellátás gondjai.
Az 1930-as évek
A Liget klub szabadelvű, liberális, polgári klub volt, azt vallotta, „hogy a mi társadalmunknak is arra van szüksége, hogy legalább az azonos világfelfogású rétegek egyesüljenek. Ezt az országot csak úgy tudjuk visszavezetni a fejlődés útjára, hogyha az igazi liberalizmus diadalmaskodik a gyűlölködés fölött.” Hívei és támogatói voltak az általános és titkos választójog biztosításának. Ez annyira fontos volt számukra, hogy 1917-ben, az akkoriban alakuló polgári ligába azért nem léptek be, mert annak programjában ez a kérdés nem szerepelt.
A gazdasági válság azonban a klubot is utol érte. A Stefánia út veszített hajdani varázsából, a villák, paloták tulajdonosainak egy része tönkrement, nem egyszer gazdasági kényszerűségből eladták ingatlanaikat, elköltöztek a környékről. Távozásukkal értelem szerűen fogyott a Liget Klub tagjainak száma is. A vezetőség mindent megpróbált, hogy a Klub házát megmentsék. Kölcsönt vettek föl abban a reményben, hogy időközben csak javul a helyzet és a klub élete újra visszatér a régi kerékvágásba. Nem így történt. Az adósságot nem tudták törleszteni, egyre jobba eladósodtak és miután más megoldás nem volt, a felvett hitel fejében 1935-ben kénytelenek voltak a klub épületét 80.000 pengőért eladni a Magyar- Olasz Banknak. A bank az épületet lebontotta, a bontási anyagot
újsághirdetés útján árulta:
„Liget-klub főúri épületének összes anyag: falitégla, tetőcserép, fűrészelt tetőfaanyag, ólombetétes színes üvegablakok, hall-, kétszárnyú-, keresztajtók, esslingeni redőnyös ablakok, lambériák, díszes tölgyfalépcsők, ezer négyzetméter parketta, nagymennyiségű falicsempe, padlóburkoló lapok, keramitlapok, központi fűtőberendezés két emeletre, karsztmárvány lépcsőház és egyéb príma építési anyagok eladása. Thököly út 78. (Stefánia út sarok.)
Miután minden mozdíthatót eladtak, a bank a telket értékesítette. A klub maradék tagjai hűségesen kitartottak, rendszeresen összejöttek, időnként szerveztek társasvacsorákat és igyekeztek a klubéletet fenntartani Pontosan szemben elbontott épületükkel, a Thököly út 80. első emeletén, azaz ott, ahol a klub megalakult, megfogyatkozva és összezsugorodva, de tovább működött. A háború után kialakuló politikai közeg nem kedvezett a polgári, liberális eszméket valló szerveződéseknek, így a Liget Klubnak sem. Ebből az időből a Klub működéséről nem maradtak fenn iratok, a tagoknak minden valószínűség szerint kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy időt és energiát fordítsanak a társas élet megszervezésére. Annyi bizonyos, hogy 1948-ban a Belügyminiszter a Klubot feloszlatta.
A Liget Klub egykori székhelyének telkén álló ház napjainkban
