Nem is gondolnánk, településeink utcanevei milyen érzékletesen mesélnek a múltról és a jelenről egyaránt. Tükrözik egy-egy kor értékrendjét, gondolkodását, a múlthoz való viszonyát. Sokszor az utcanévadás szimbolikus cselekedet, olykor tiszteletadás, máskor vélt vagy valós történelmi igazságtétel. Majkó Zsuzsanna írása.

A 19. század közepéig nem volt jellemző, hogy konkrét személyek nevét vegye fel egy utca, bár ellenpélda azért akadt történetesen Zuglóban is. Mint a Honderű című társasági lap tudósításából tudjuk, József nádor fiatalon elhunyt leánya után a településrész már 1843-ban felvette a Herminamező nevet, kevéssel ezután pedig a Városliget keleti szélén húzódó utat is Hermináról nevezték el.

Az 1842-ben elhunyt Hermina Amália

Kezdetben a közterületeknek csak ritkán adtak nevet, egy-egy helyet inkább körülírtak, vagy egy közeli fontos intézményről, épületről neveztek el. Előfordult, hogy az ilyen megnevezés még a 20. században is fennmaradt. Gaál István reszelőgyárát még a századfordulón is úgy hirdette a napilapokban - a "Paskál malomnál".

Gaál István reszelőgyára a Paskál Malomnál, 1898

Fontos helymeghatározó intézmény volt esetenként egy-egy fogadó vagy kocsma is. Zuglóban gyakran találkozunk a Gólyánál és a Cserebogárnál, illetve a Bimbónál megjelöléssel. Az első kettő egy-egy fogadót jelölt, a Bimbó egy hírhedt ligeti kocsma volt.  A Cserebogár a váci vasútvonalnál, a Városliget szélén állt, a Gólya a mai Erzsébet királyné útján, a hajdani Éva mozi magasságában. Arra is találunk példát Zuglóban, hogy egy utca az ott álló kocsma nevét hivatalosan is felvette: az Amerikai út Druska pincér azonos nevű kocsmájáról kapta nevét 1879-ben.

Az Éva mozi környéke. 100 évvel korábban itt állt a Gólya nevű fogadó

Még gyakoribb volt, hogy egy utcanév spontán, a nép ajkán jött létre, és később ezt szentesítette a hivatalos elnevezés. Ezeket a korán kialakult főközlekedési utakat arról a településről nevezték el, amelynek irányába tartottak. Zuglóban tipikusan ilyen volt a Csömöri út és a Kerepesi út. Előfordult az is, hogy az utca használói után kapta a nevét, erre példa a Hajtsár (időnként Marhahajtóként is emlegetett) út, a mai Nagy Lajos király útja. 

Tiszteletadás az utcaelnevezésekben

Pesten 1867-ben a tanács a közterületek elnevezésére javaslatot tévő bizottságot állított fel. Ekkortól vált mind gyakoribbá, hogy valós történelmi személyiségekről nevezzenek el utcákat, tereket, elsősorban a nemzeti öntudat erősítése, a dicső múlt megidézése okán. 1870-ig a települési elöljáróságok, tanácsok, utána Budapesten a Fővárosi Közmunkák Tanácsa döntött a közterületek elnevezéséről több szempont szerint. Elsődleges volt a tiszteletadás egy-egy történelmi vagy esetenként élő személynek. A legismertebb történet talán Deák Ferenchez kötődik, akiről még életében utcát és teret is elneveztek a pesti belvárosban. Ekkor mondta állítólag a bölcs államférfi, hogy a saját utcámban lakom, de nem a saját házamban. (Deák pesti tartózkodása alatt rendszeresen szállodában lakott a róla elnevezett utcában.)

Az ilyen típusú névadásra Zuglóban is akadt példa: a Stefánia utat - amelyet a tervezés időszakában még Corso útként emlegettek -   Rudolf trónörökös feleségéről nevezték el röviddel az esküvőjük után 1881-ben, 1879-ben utcát kapott a még csak 54 éves, köztiszteletnek örvendő író, Jókai Mór (a mai Uzsoki utca elődjét), de az Erzsébet királyné útja is még bőven Sissi halála előtt, 1872-ben kapta a nevét, igaz már előtte is Erzsébet útnak hívták.

Corso, Stefánia, Árpád út, Stefánia, Vorosilov, Népstadion és újra Stefánia

A történelmi emlékezet az utcanévadásban

Az egyik legnagyobb változást hozó utcaátnevezés még az I. világháború előtt történt Zuglóban. 1906-ban szállították haza II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Thököly Imre hamvait  az iszmiri és a galatai temetőkből. A földi maradványokat szállító vonat a Keleti Pályaudvarra érkezett október 26-án, innen díszes menet kísérte a hamvakat a Bazilikába, a ravatalozásra. Ebből az alkalomból a Kerepesi út Múzeum körút és Keleti pályaudvar közötti szakasza a Rákóczi út, a Csömöri út Keleti Pályaudvar és Róna utca közötti szakasza a Thököly út nevet vette fel.

A Rákóczi hamvait szállító díszhintó, 1906

Rákóczi még egy alkalommal, az 1930-as években került szóba Zuglóban mint lehetséges névadó. A Bosnyák téri templom építésének ügyében elkötelezett Szendy Károly főpolgármester azt tervezte, hogy a rodostói száműzetésben meghalt Rákóczi lakóházát a fővárosba szállíttatja, és az épület egyes részeit az új templomba építteti. Azt is javasolta, hogy ez alkalomból a józsefvárosi Rákóczi tér cseréljen nevet a zuglói Bosnyák térrel. Ez az ötlet azonban elsősorban praktikus okok miatt nem nyerte el a képviselő testület tetszését, sokan attól tartottak, nagy kavarodás lenne a két tér névcseréjéből. Végül a rodostói ház hazaszállításából se lett semmi, így minden maradt a régiben.

A politika útvesztőiben

A közterek elnevezése sokszor politikai gesztus, vagy az emlékezetpolitika játékszere. Már az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt születtek politikai indíttatású utcaátnevezések, ezek azonban nem voltak hosszú életűek, a szabadságharcot követő megtorlás időszakában mindet visszakeresztelték, sőt a magyar nyelvű utcanévtáblákat is leszerelték.

A következő nagy átnevezési hullám az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszakához kötődik: ekkor elsősorban a Habsburg ház tagjai, illetve az I. világháborúban szövetséges államok vezetői kerültek le az utcanévtáblákról: a Stefánia útból Árpád út, az Erzsébet királyné útjából Zrínyi Ilona út lett. Sokan ezeket az utcaelnevezéseket Kun Bélához és köréhez kötik, holott a felálló névadó bizottságnak tagja volt Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula is. Utóbbi a Városliget Köztársaság Ligetre történő átnevezésére  tett javaslatot, de ez nem valósult meg.  Az új elnevezések kérészéletűek voltak, 1920-ban mindet revízió alá vették, és visszakeresztelték.

Érdekes a története Zugló két impozáns, régi közterületének az  Ilka utcának és az István útnak is. Elnevezéseik már az 1870-es években  felbukkannak a  hivatalos iratokban, hírlapokban, 1929-ben mégis váratlanul átkeresztelik az Ilkát Nürnberg utcára, az István utat pedig Ajtósi Dürer sorra. A nagyszabású, arányt tévesztett gesztus mögött egy jelentéktelen politikai esemény állt: 1929-ben a fővárosba látogatott Nürnberg polgármestere. Az Ajtósi Dürer sor  megmaradt, az Ilka utca 1950-ben kapta vissza eredeti nevét.

Magyar Vegypapír és Papírneműgyár a Nürnberg, azaz az Ilka utcában

 Praktikum, történelmi igazságtétel, és a múltat végképp eltörölni

Az 1920-as évek végére rengeteg bonyodalom okozója lett az, hogy sok külterületi utcának egyszerűen nem volt neve. A fővárosban 1930-ban 100 névtelen utca keresztelőjére került sor, amelyből bőven jutott Zuglóba is. Ekkor kapta a nevét többek között a Paskál, az Írottkő és a Tengerszem utca. A névadásnál a Közmunkatanács azt a kívánalmat is érvényesítette, hogy a Trianoni döntés értelmében határon kívülre került települések emlékét utcanevek őrizzék meg a fővárosban: a Nezsider, Pándorfalu, Ungvár, Léka, Rohonc...utcanevek ezen elv alapján születtek.  

1932 és 36 között újabb nagy tematikus elnevezési hullám érintette Zuglót, ekkor a Honfoglalás koráig nyúlt vissza a Közmunkatanács. Személynevek és a lovas-nomád tárgyi kultúra elnevezései egyaránt megtalálhatók az új közterületi nevek között. : Álmos vezér, Eörs vezér, Zabla, Tarsoly, Heveder, Kengyel, Nyereg, Kantár…

Az Eörs vezér terét 1945 után sem nevezték át, csak a helyesírásán változtattak

A legnagyobb átkeresztelési hullám két sorsfordító történelmi évszámhoz, 1945 -höz és 1990-hez kötődik

1945 után a kommunisták hatalomra jutásával egy időben azonnal megkezdődtek az átnevezések. Mivel az épp berendezkedő hatalom a múltat akarta végképp eltörölni, nemcsak a nemesek, a királyi ház tagjai, de olyan ártatlan, politikai töltetet nem hordozó nevek is áldozatul estek, mint a majd 100 éves Aréna út, amely a parasztvezér Dózsa György nevét vette fel. Az érthető, hogy a militáns revíziós szervezet, a Kettőskereszt Vérszövetség parancsnokáról elnevezett Siménfalvy Tihamér utcában az elsők között cserélték a táblát Radnótira, de az már kevésbé, hogy a gróf Gvadányi és a báró Jeszenák János utcák tábláiról egyszerűen lesatírozták a nemesi előnevet. Természetesen az új rend felállásával a Habsburgoknak is menniük kellett, Stefániából így lett előbb Vorosilov, majd 1962-től Népstadion út, Herminából pedig Május 1 út. Az Erzsébet királyné útja viszont valamilyen rejtélyes ok miatt megtarthatta a nevét. Nem jártak jobban a szentek, egyházi személyek sem, a korábbi Bálint utcából lett Szent Domonkos utca ekkor vette fel Cházár András, Tolna megyei főjegyző nevét. Voltak olyan a korban problémásnak ítélt nevek is, amelyek egészen sokáig elkerülték az illetékesek figyelmét: a Turul utcából pl csak 1968-ban lett Rátót utca.

Múlt és jelen a Róna utcában - fotó: Nagy Attila, Index

Természetesen a szocializmus évei alatt sem volt ritka, hogy baráti államok vezetőit tisztelték meg egy-egy utca átnevezésével. Zugló egyik legrégebbi, nevét majd száz éven keresztül őrző közterületéből, a Róna utcából 1961-ben lett a meggyilkolt kongói politikus emlékére Lumumba utca.

Megindulnak a tömeges visszakeresztelések - Részlet a Fővárosi Közlöny 1991. évi 8. számából

A rendszerváltás aztán nem késlekedett a történelmi igazságtétellel, 1990-től kezdődően sorra törölték el a kommunista politikusokról, munkásmozgalmi aktivistákról, forradalmárokról elnevezett utcákat. Martos Flórából Bolgárkertész, Vámos Ilonából Bolgárkerék, Derkaiból újra Angol utca lett.