Táborosi Attila írása

Szokás mondani, hogy „jelenlétével is emelte az est fényét". Most olyan színészekről fogok írni, akik jelenlétükkel a kerület fényét emelték, hisz hosszabb-rövidebb ideig Zuglóban éltek. Egy sorozat első darabját olvashatják.

Dózsa György út 17. (Aréna út 17.) - Dénes Oszkár, Latabár Kálmán, 

Dénes Oszkár (1891. május 8. - 1950. július 2)

Dénes Oszkár, eredeti nevén Deutsch Oszkár (1906-ban hivatalosan magyarosította) a Dózsa György úti lakás előtt is Zuglóban lakott, az Amerikai út 10.-ben, majd az utca átszámozása után, az Amerikai út 48-as szám alatt. A Dózsa György út 17-be a rendelkezésre álló források szerint valamikor 1945 után költözött. 1948-ban egy olaszországi fellépés után a feleségével együtt disszidáltak,  (akivel ugyanazon év júliusban házasodtak össze), tehát viszonylag rövid ideig lakhattak ebben a lakásban.

Előéletét tekintve mielőtt színész lett sportoló volt,  Petrovich Szvetiszlávval  tagjai voltak a Műegyetem stafétájának. Műugró és úszóbajnok volt, 1910 és 1914 között több versenyt is megnyert, bejárta Olaszországot és pár évig Berlinben is élt. 1919-ben filmezéssel kezdte pályáját, de az ezekben az időkben készült némafilmekből csupán a Tegnap és a Hegyek alján című maradt fent, illetve a Farsangi mámorból egy pár perces töredék.

1921-től a Belvárosi, a Blaha Lujza és a Király Színházban, a Royal Orfeumban és a Papagáj Kabaréban lépett fel. 1925-től ismét a Royal Orfeumban, 1929-30- ban a Király Színházban játszott. 1930-ban későbbi feleségével,  Bársony Rózsi színésznővel külföldön turnézott, Ábrahám Pál-operetteket adtak elő. 1936-37-ben még fellépett Budapesten a Royal és a Városi Színházban. Táncoskomikus képességei kimagaslóak voltak.

Latabár Kálmán (1902. november 24. - 1970. január 11.)

Latabár Kálmán régi színészdinasztia sarja, családjában több generációra visszatekintve számos színész, rendező és egyéb színházi ember található. 1921-ben végeztt Rákosi Szidi színiiskolájában. 1921-1924-ig Czakó Pál egri társulatánál, 1924-1926 között a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1928-tól 1931-ig Árpád öccsével és Erdélyi Micivel, mint a „3 Latabár”, külföldön turnézott, majd Bécsben és Berlinben dolgozott.

Latabár Kálmán Dózsa György úti otthonában 1966-ban

Ezután 1932-1934 között a Fővárosi Operett-, 1934-35-ben a Király, 1935-36-ban a Kamara, 1936-37-ben az Andrássy úti és a Művész, 1937-38-ban a Belvárosi Színházban szerepelt. 1938-39-ben játszott a Royalban, 1939-40-ben és 1942-ben az Erzsébetvárosi Színházban. 1937. augusztus 28-án feleségül vette Walter Katót. Érdekesség, hogy előtte sokáig Vadnay Éva dizőz volt a menyasszonya.

1939-1943 között a Fővárosi Ope­rett-, 1941-42-ben az Andrássy Színházban működött. 1940-ben a Párisien Grillben és Moulin Rouge-ban is fellépett Árpád testvérével. 1945-től 1968-ig a Fővárosi Operettszín­házban játszott, de időnként fellépett a Medgyaszay Színházban és a Fővárosi Varietében is. 1967-ben az USA-ban és Ausztrá­liában tett előadókörutat. Súlyos cukorbetegsége miatt állapota 1970-ben válságosra fordult. Betegségének a hivatása sem tett jót, mivel az rendezetlen életmóddal és állandó stresszel járt. 

A Dózsa György úti lakcíme sokak előtt ismert, emléktábla is őrzi a színművész emlékét a ház falán.  Azt azonban  kevesebben tudják, hogy már 1939-ben is Zuglóban lakott, mégpedig a Balázs utca és Dorozsmai utca sarkán álló épületben. A háznak akkoriban még csak helyrajzi száma volt - a 30097-es. Ez ma pontosan a Dorozsmai utca 131 - Balázs utca 64.-es számú sarokház.

Thököly út 117.  - Csikós Rózsi (1913. november 11. – 1992. január 7.)

Miután az Unió Rt. színészképző iskoláját elvégezte, 1931-től a Terézkörúti Színpad tagjaként kezdte a pályáját. 1932-1934 között Bécsben, 1934-1938 között Budapesten dolgozott. 1939-től a Royal Színházban, 1942-1949 között Fővárosi Operettszínházban szerepelt, ahol férje Fényes Szabolcs, mint igazgató dolgozott.  Ezután már nem lépett színpadra, kivéve 1957-1959 között egy rövid ideig. Kiváló tánctudása és szép énekhangja volt, amiket a filmvásznon jól tudott kamatoztatni. 1935-ben főszerepet kapott, majd német és csehszlovák filmekben szerepelt (Délszaki rózsák, Vörös rózsák-kék Adria, Ugrás a szerencsébe). 1941-től ismét itthon filmezett, legismertebb szerepe az 1943-as Egy szoknya, egy nadrág melyben Pintér Ibolyát alakította, Latabár Kálmán partnereként. A 40-es években az Orbánhegyi utcában lakott, előtte viszont 1939-ben még a Thököly út 117. alatt.

 Bosnyák tér 17. - Dömsödi János (1919. szeptember 2. – 1995. február)

1939–1942 között a Színművészeti Akadémia hallgatója volt, ahol osztálytársai voltak többek között Bakó Márta és Csákányi László. A különböző színházi adatbázisok szerint diplomaszerzése után Pécsre szerződött. 1945–1949 között a Művész Színház, 1949–1956 között az Ifjúsági Színház, 1956–1966 között a József Attila Színház tagja volt. (Megjegyzés:  Dömsödi 1945-től 1947-ig szovjet hadifogságban volt Örményországban, Jereván közelében a 115/1-es táborban, ahol a hadifogolyszínház tagja volt, tehát a Művész Színházbeli tevékenysége legalábbis kérdéses). 1966–1968 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, de vendégszerepelt Olaszországban is. Jelen adataim alapján 1950 körül lakott biztosan a Bosnyák téren.

Torontál utca 32. - Pázmán Ferenc (1873. április 24. - 1965. január 11.)

Énektanulmányai befejeztével Solymossy Eleknél tanult színészetet.1900-ban Temesváron ismerhette meg a közönség, ahol először lépett a világot jelentő deszkákra. Később a Népszínházban és a Vígoperában lépett fel. 1904. október 29-én feleségül vette Kasper Gizella színésznőt.

1908-1912 között német nyelvterületen (Bécs, Berlin, Hamburg) dolgozott, majd 1912-től a Népoperában, 1916-ban és 1917-ben Kassán és Brassóban lépett fel. Az első világháborúban öt hónapig frontszolgálatot teljesített, ezután a frissen létrehozott frontszínházban játszott. 1916-től, 1917-ig bérbe vette az Uranus Magyar mozgófényképgyár laborját. Négy filmet tervezett leforgatni, de ezekből csak egy készült el.  1917 júliusától az Első Magyar Front Színház vezetője lett, ahol  feleségével együtt dolgoztak. 1918 márciustól 1923 őszéig a Városi Színházhoz szerződött. A fent említettekkel egy időben 1917-ben a Városliget  Színkörben, 1918-ban a Vígszínházban, 1920-ban a Budai Színkörben, 1922-ben a Faun Kabaréban is fellépett, de még a tízes években elismert és kedvelt gramofonénekes is volt. A húszas években állandó szerződést már nem kapott, ezért egy időre visszavonult a színészettől,  írással próbálkozott, valamint Székely István rendezte filmekben vállalt szerepet. Több némafilmben is játszott, de a hangosfilm-korszakban már csak epizódszerepeket kapott.

A színészkedés és éneklés mellett híres akvarista is volt. Külföldi munkái alkalmával magával vitte akváriumait is. 1908-ban a bécsi Kertépítő Társaságtól (Gartenbau Gesellschaft) emlékoklevelet nyert a társaság kiállításán bemutatott akváriumaival. Az 1940-es években lakott a Torontál utcában, adatokkal bizonyíthatóan 1942- 1943-ban.

+1

Károlyi Béla (1921. december 6. – 1960. március 8.)

Károlyi Béla a jelenleg rendelkezésemre álló adatok szerint  nem lakott Zuglóban.  Az viszont biztos, hogy dolgozott itt, mielőtt hivatásos színész lett. Károlyi nem tartozott a nagy színészek közé, de személyes véleményem szerint, idővel naggyá lett volna.  A zuglói munkahely mellett a másik ok, amiért írok róla, hogy jó ideje kutatom az életét, és küldetésemnek tekintem, hogy amennyire lehet visszahozzam a köztudatba a  szinte teljesen elfeledett színészt. 

Károlyi Béla Ercsiben született Schäffer Béla Miklós néven (hivatalosan sosem változtatta meg a nevét). Szegénysorban nevelkedett, miután szüleit nagyon korán elvesztette. Tizenévesen Budapestre jött, egy forrás szerint megpróbálkozott a pék szakma kitanulásával, de ez az információ még nem nyert teljes bizonyosságot. Ami viszont bizonyított, hogy a villanyszerelő szakmát kitanulta és körülbelül 1936-tól, mint üzemi színjátszó is tevékenykedett. 1945 után a Széchenyi Gyógyfürdőben kapott állandó munkát, majd a Vízművekhez került, mint villanyszerelő. Az 1947-ben megrendezett országos kultúrversenyen figyelt fel rá Szendrő Ferenc. Szendrő a munkásszínpadokon is állandó figyelemmel kísérte munkáját és tanította, majd 1950-ben leszerződtette a Belvárosi Színházhoz. 1951-1954 között az Ifjúsági Színház valamint a hozzátartozó Ifjúsági Kamaraszínház tagja, 1954-1957 között a Petőfi Színházban (volt Ifjúsági Színház) és a Jókai Színházban játszott (volt Ifjúsági Kamaraszínház). 1957-1960 között pedig az Állami Déryné Színház (korábbi nevén Állami Faluszínház) társulatával lépett színpadra. Mindössze 38 évesen, 1960. március 8-án hunyt el. Bővebben Károlyi Béla munkásságáról az általam létrehozott wikipedia szócikkben tájékozódhat.