A 20. század történetét a fővárosban végigkísérte a lakásínség. A terület népessége 1873 és az utolsó békeév, 1913 között megtriplázódott, a lakásépítések viszont csak lassan kullogtak a népességrobbanás után. 1945-ig az állam nem tekintette feladatának a lakhatás kérdésének megoldását, azt  - néhány kivételtől eltekintve - a piacra bízta. Magánbefektetők szívesen építettek, főleg a pesti belvárosban többemeletes gangos bérházakat, de ez a tömeges lakhatási igényt nem tudta megoldani. Ráadásul a hektikus lakbéremelkedések kiszámíthatatlanná tették a lakhatást, egyre gyakoribbá váltak a lakbérsztrájkok és a kilakoltatások.

Lakbérsztrájk a fővárosban, 1910 (Müllner János fotó)

AZ ELSŐ TELEP ZUGLÓBAN A POSTÁSOKÉ

Zugló területe a 20. század elején még tele volt beépítetlen, fővárosi tulajdonú telekkel. A városatyák között azonban nem volt egyetértés, el lehet-e adni a fővárosi - egyébként parlagon heverő - vagyont  magánszemélyeknek lakásépítés céljára. A válasz sokáig kategorikus nem volt. A lakhatás problémáira megoldást néhány tőkeerős állami vállalat lakásépítési programja - elsősorban a MÁV- , valamint az önszerveződő, önsegélyező egyletek jelentették.

Jellegzetes ház a postás telepen, Gyarmat u. 84. (Zuglói Helytörténeti Műhely)

A telep 1912 körül. Az Egyesület elnökéről egy időben Henyei Vilmos telepnek is nevezték

A  Magyar Királyi Posta tisztjei által alapított Otthon Házépítő Egyesületnek 1910-12 között sikerült egy 42 házból álló telepet építenie Zuglóban, a Rákospatak és a Lőcsei utca között a Gervay, valamint a Gyarmat utcákban. A telket jutányosan - de nem ingyen - kapták a fővárostól, a költségeket bankhitelből fedezték. Az építkezést drágította, hogy a főváros az útépítés és a közművesítés költségét is az építtetőkre hárította. Először emeletes házakban gondolkodtak, de a postatisztek ragaszkodtak a szabadon álló, családi házas beépítéshez. 3-4 szobás, tornácról nyíló, összkomfortos lakásokat alakítottak ki, tervezőjük Neuschloss Knüsli Kornél műépítész volt, akinek legismertebb műve az Állatkert főkapuja, valamint elefántháza.

Az 1910-es évek Bárczy polgármester nevével fémjelzett lakásépítési programja sajnos elkerülte Zuglót, elsősorban a klasszikus munkáskerületnek számító Angyalföld és Kőbánya profitált belőle, ahogy az akkor még Pesthez nem tartozó Kispest lett a Wekerle program kedvezményezettje. Néhány egyedi városi házat és kisebb blokkot leszámítva a következő  telepre az 1930-as évekig kellett várni Zuglóban. 

A VITÉZI TELEP

A vitézi telep egyik háza (fotó: Vizy Márton, Építészfórum)

Az 1920-ban alakult Vitézi Rend tagjai számára a nemzetes úr megszólításon kívül kamatmentes hitelre kapható lakás is járt Budapesten. A  főváros 1933-ban a Fogarasi út-Bátorkeszi utca-Kaffka Margit utca-Bolgárkertész utca által határolt területen jelölt ki telkeket egy 102 lakásból - valójában 51 ikerházból -álló telep felépítésére. A területet a főváros közművesítette, az egyenként 95 nöl-es telkeken álló, átlagosan 78 nm-es lakások két szobával, konyhával, kamrával, fürdőszobával, és beépíthető padlástérrel rendelkeztek. Az épületek egyediségét a terméskő lábazaton álló félköríves zárt erkély, és a falusias hangulatú kontyolt tetők adják.

1945 UTÁN - A SZOCREÁL JEGYÉBEN

Az 1945 után felálló hatalom azonnal programjává tette a szociális feszültségek - köztük a lakáskérdés - megoldását. Erre azonban előbb a romba dőlt ország újjáépítése, aztán pedig a kommunista párt hatalomra jutásával a nehézipar erőltetett fejlesztése miatt nem maradt elég forrás. Zugló mindenesetre ekkor szerencsésebb volt, mint a háború előtt, több, máig kedvelt lakótelep is ennek a kornak volt a terméke.

A Kerepesi úti lakótelep építése a Bolgárkertész utca felől, 1957 (Zuglói Helytörténeti Műhely)

A Kerepesi úti lakótelep az Örs vezér terénél, 1959 (Zuglói Helytörténeti Műhely)

A Kerepesi úti lakótelep 1600 lakása 1954-59 között épült. Kihívás volt az építészeknek, hogy a Róna utca és az Örs vezér tér között mintegy 1 km hosszan húzódó házak homlokzati frontját úgy alkossák meg, hogy ne képezzenek zárt, egyhangú, monolit tömböt a területen. Szerencsére 1954-ben, köszönhetően a Nagy Imre-programnak a minisztérium ismét lehetővé tette a tervezőknek a típustervek előállítása helyett az egyedi megoldásokat tartalmazó tervezést. Városképi megfontolásokat szem előtt tartva a lakótelep tervezői ún. meanderes (beugrókat tartalmazó) keretes beépítést választottak. A beépítési mód és a homlokzati reliefek is védettek.

A Róna utcai lakótelep építése, a Szugló utca irányába, 1957 (Zuglói Helytörténeti Műhely)

Ugyanebben az időszakban épült a Róna utcai tömb is jóval kevesebb, 724 lakással. A korszak jellemzője volt, hogy a kezdeti igényesebb lakások után ekkor a gazdasági nehézségek miatt a tervezők újra kénytelenek voltak ún. CS - azaz csökkentett igényszintű, komfort nélküli, vagy alacsony komfortfokozatú - lakásokat tervezni. A Róna utcában 128 ilyen lakás épült.

1960-ban lett az állampárt programja a 15 év alatt 1 millió lakás felépítéséről szóló előirányzat. Már a 60-as évek közepén hozzáfogtak a megvalósításhoz, Zuglóban ekkor készült el a Fogarasi úti, az Egressy téri, illetve a Kacsóh Pongrác úti lakótelep.

A Kacsóh Pongrác úti lakótelep a Kassai térnél (fortepan.hu)

A Kacsóh Pongrác úti lakótelep a Kassai térnél (fortepan.hu)

Hamar kiderült azonban, hogy a hagyományos tégla technikával, a 3-4 emeletes házak nem tudják hozni az elvárt tervszámokat, így országszerte áttértek a nagypanelos, vagy más néven házgyári technológiára. Ezzel már 10, sőt 15 emeletes házakat tudtak kialakítani, így adott területen jóval több lakást lehetett felépíteni.

 A FÜREDI UTCAI LAKÓTELEP

A Füredi utca egyik új háza, 1973 (fortepan.hu)

A fővárosban sorra kezdtek épülni a nagy lakótelepek, Zuglóra 1966-ban került sor. A főváros településszerkezetéből következően az új telepek helyének kijelölésekor általában az ott álló házakat szanálni kellett, így történt ez Rákosfalva 1500 bontásra kijelölt épülete esetében is. A munkák ténylegesen 1967-ben kezdődtek el, először a dán Larsen-Nielsen cégtől vásárolt technológia alapján.

A Füredi utcai lakótelep , 1980 (fortepan.hu)

A dán panelek födémvastagsága nagyobb volt a szovjet házgyári paneleknél, így történhetett, hogy néhány centivel átlépték az akkori építési szabályzat szerinti középmagas ház kategóriát. A magas házakra egészen más építési, tűzvédelmi előírások vonatkoztak, de ezek alól a tervező BUVÁTI  felmentést kért az engedélyező hatóságtól. Ez az engedékenység vezetett aztán az 1972-es Csertő utcai paneltűz tragikus következményeihez, a tűzben ugyanis 7 ember vesztett életét, tovább 38 pedig megsebesült.

1978-ra 13 000 lakás épült fel a környéken, Zugló lakosainak száma pedig az évtized végére meghaladta a 160 000 ezret.

Csertő park, 1976 (fortepan.hu)

A Füredi utcai lakótelep napjainkban

Majkó Zsuzsanna