Állt az Amerikai úton sokáig egymagában egy méltóságteljes épület. A régi öregek úgy mondták, az  Amizoni, de azt csak kevesen tudták, hogy a furcsa, idegen hangzású név mögött egy színvonalas magániskola működött az államosításig.

Az Amizoni Intézet épülete ma az Amerikai út 96. szám alatt áll

Amizoni Károly - a névadó -  1811-ben született Szekszárdon, jó nevű és vagyonos, Váci utcai üzlettel rendelkező  vas -és fegyverkereskedő volt. Aktívan részt vett a városi közéletben, lipótvárosi elöljáróságig vitte. Neve az 1860-as évek közepétől gyakran felbukkan jótékony egyletek adományozói listáin, különösen az árva gyerekek ügyét viselte szívén. 1870-ben 270 ezer forintért megvette a Securitas Biztosító Társaságtól a mai 5. kerületi Deák Ferenc utca-Miatyánk utca sarkán álló három emeletes bérházat. 1873-ban már az előkelő 17. helyen  szerepelt a legtöbb adót fizető pesti polgárok listáján, családot azonban nem alapított. Hatalmas vagyona ellenére egyszerűen, visszafogottan élt, kerülte a fényűzést, ezért sokan zsugorinak tartották.

Főzés és befőzés az Amizoni Intézetben

Az igazi meglepetés 1879-ben, halála után,  végrendelete felbontásakor érte irigyeit. Vagyonának több mint kétharmadát - 350 000 Ft-ot - ugyanis jótékony célra ajánlotta fel a magának való úriember. Miután tisztességesen gondoskodott távoli rokonairól, sőt jó barátairól sem feledkezett meg, kikötötte, hogy a vagyont a következőképpen osszák fel: A Rókus-kórháznak, a vakok intézetének, a szeretetháznak, a József-fiúárvaháznak, az Erzsébet leányárvaháznak két—kétszáz forintot hagyott.  A budai irgalmas rendnek ötszázat, szekszárdi alma materének ugyanannyit, a Lipót-templom építésére, a Magyar Tudományos Akadémiának, és a lelencháznak pedig két-kétezer forintot adományozott.

Konyhakertészet az iskola udvarán

Európában a 19. század utolsó harmadában egyre gyakrabban került az érdeklődés előterébe a nők társadalmi helyzete. Abban a korban általában a leányok iskoláztatását nem ambicionálták túlzottan a szülők, az első számú életcél a férjhezmenetel, és a gyermekek nevelése volt egy nő számára. Ha azonban egy leány nem tudott férjhez menni, vagy ha egy fiatalasszony korán özvegysorsra jutott, az hatalmas egzisztenciális kiszolgáltatottságot is jelentett. Vagy a tágabb család könyöradományaira szorult, vagy rangjához méltatlan munkát kellett végeznie, de az is előfordult, hogy szegényházban találta magát. Ezért először jótékony szervezetek, majd később a hivatalos oktatáspolitika is egyre inkább szorgalmazta a nők tanulását.

Miután Amizoni Károly magánéletéről szinte semmit nem tudunk, arról sem maradt fenn információ,  miért fordult érdeklődése az akkor még itthon szinte gyerekcipőben járó nőnevelés felé.  Mindenesetre a Deák- Ferenc és Miatyánk-utcák sarkán álló háromemeletes házát a haszonbérlőre, Ries Ceciliára hagyta, azzal a kikötéssel, hogy annak halála után egy országos leánynevelő intézet alapítassék a házban.  Azt is meghagyta, hogy a 10 évig szedett házbérleti díjakat szintén a majd felállítandó intézet részére kellett tőke gyanánt félretenni. Hogy ki volt Ries Cecília, a haszonélvező, arról a korabeli sajtó szemérmesen hallgatott, de vélhetően Amizoni régi barátnője.

A végrendeletben a nőnevelő intézet szellemiségéről is szigorúan rendelkezett, a szakmai felügyeletet pedig a Magyar Tudományos Akadémiára bízta. Rendelkezése szerint az intézetben "magyar szellem legyen; a tanítási nyelv a magyar, fölveendő felekezeti különbség nélkül minden leány, de apácák nem lehetnek tanítónők." 

Azt vallotta, hogy "csak nemes irányban nevelt nőből válik jó honleány, anya és házi asszony" ezért ahhoz is ragaszkodott, hogy gyakorlati oktatást is folytassanak az intézetben, erre a célra pedig konyhakertet és baromfiudvart is létesítsenek.

Pihenőkert a bentlakásos intézményben

 Miután a haszonélvező Ries Cecília, aki egyébként jóval szerényebb vagyonát szintén jótékony célra hagyta,  1898-ban meghalt, megkezdődött az iskola felállítása. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Deák utcai bérházban helyezik majd el az intézményt, de mivel az alapító kikötötte a kertészeti és baromfitenyésztési ismeretek oktatását is, más helyszín után kellett nézni. Így esett a választás a városközponttól távolabbi, a mai Zugló területén található, Amerikai úti telekre, ahová Mód Lajos tervezett szép, 3 szintes, 3000 nm-es, vörös téglás épületet.

Az első tanévet 1908-ban indították. A tantervet a vallás- és közoktatásügyi miniszter dolgoztatta ki a Magyar Tudományos Akadémia iránymutatásai alapján. A bentlakásos intézménybe felvételt nyert 14. évüket betöltött fiatal lányoknak polgári iskolai végzettséggel kellett rendelkezniük, az oktatás 3 éves volt, elméleti és gyakorlati órákból állt. Elméleti tárgyak: Neveléstan, magyar történelem, magyar-, német-, francia nyelv és irodalom, természettudományok, számtan, könyvvitel, gazdaságtan, rajzolás, ének és zene. Gyakorlati tárgyak : 1. a háztartás körébe tartozó összes munkák: takarítás, főzés, befőzés, mosás, vasalás, 2. női kézimunka: fehérnemű, gyermekruha és női felsőruha varrás, pipere, műkézimunka és gépi hímzés, háziipari munkák; 3. kertészet: konyha, virág, és gyümölcskertészet, hajtatás, 4. állattenyésztés: tejgazdaság, sertés és baromfitenyésztés, nyúl- és selyemhernyó tenyésztés, méhészet.

Varrás óra

Az első évfolyam még csak 12 növendékkel indult, az első igazgatónő  özvegy Végess Sándorné Bogya Ilona felső leányiskolái tanárnő volt. A rendkívül magas színvonalú oktatásnak azonban hamar híre ment, így egyre több középpolgári, vagy vidéki kisnemesi származású leányt írattak be az olcsónak egyáltalán nem nevezhető  magániskolába. (1934-ben havi 100 pengő ellátási díj, és 60 pengő egyéb költség volt fizetendő). A 20-as évekre már annyi tanuló volt, hogy Klebersberg Kunó javaslatára az oktatási minisztérium a szomszédos telket is megvásárolta bővítés céljára.

 Nagy előrelépés volt, hogy a 20-as évek végétől a növendékek  végbizonyítványt kaptak, amely képesítette őket gazdasági intézmények és vállalkozások önálló vezetésére. Az 1930-as években a Nagyasszony című felső köröknek szóló társasági lap Hol neveltessük leányainkat? rovata rendszeresen ajánlotta az iskolát olvasói figyelmébe.

Az intézet diákjai egy jótékonysági vásáron, az 1940-es években

 A háború után az Intézet sorsa bizonytalanná vált, 1946-ban átszervezték 4 évfolyamos, érettségit adó mezőgazdasági leányiskolává. 1948 – ban államosították, a  Magyar Országos Szövetkezeti Központ szövetkezeti vezetőképző iskolája, majd központi pártiskola lett a magyar nőnevelés egyik első patinás magániskolájából. Amizoni Károly, az Intézet megalapítója, a Fiumei úti sírkertben nyugszik Ries Cecíliával közös nyughelyen.

Majkó Zsuzsanna