Idén a hagyományos ligeti szezonnyitó is elmaradt a járványveszély miatt. Akik rendszeresen részt vettek ezen az eseményen tudják, hogy két helyszínen zajlott a megemlékezés: a Fuit sírkőnél, amelynek történetéről itt olvashatnak bővebben, és a Bethesda kórház Hermina út felé néző szárnyánál. Mi most ez utóbbi építtetőjének, Bartl Jánosnak az alakját idézzük meg.
Herminamező első polgára - ezt a hangzatos címet ragasztotta az osztrák származású kávés neve mellé a helytörténeti irodalom. Persze, hogy ő lett volna az első polgár ezen a Városliget mögött húzódó kies vidéken, arról valójában épp oly keveset tudunk, mint Bartlról magáról. Szerencsére az utóbbi évek kutatásai sok apró mozzanatot fedtek fel életéből, amelyből talán teljesebb kép rajzolódik ki ellentmondásos alakjáról.
Pestre jött szerencsét próbálni
A Bécs melletti, alsó-ausztriai Rückersdorfban született, gyászjelentéséből tudjuk visszaszámolni a pontos időpontot: 1796-ban. Pesten az 1820-as évek elején bukkan fel, 1823-ban jegyzik be a nevét latinosan, Joannes Bartlként a Pesti Polgárkönyvbe. Akkor már házas, de foglalkozására nézve nincs adatunk. Az 1830-as években említik újból, ekkor már a mai Vörösmarty tér környékén álló Magyar Királyhoz címzett fogadó kávésaként. Ez a titulus - 'kávés' - aztán egész életében elkísérte, még akkor is így emlegették, amikor már tekintélyes nyaralószálló- tulajdonos lett. Vagy már ekkorra tekintélyes vagyont gyűjtött, vagy kockáztatott, nem tudjuk, de a 30-as évek végén belevágott a hajdani Kemnitzer-házban kialakított Angol Királynőhöz dedikált szálloda üzemeltetésébe.
Az Angol Királynőhöz címzett fogadó (a kép bal szélén az 1849-ben rommá lőtt Redoute), 1845-ben, Rudolf Alt metszetén
A pesti hírlapok 1839 augusztusában szinte kivétel nélkül beszámoltak a szálloda ünnepélyes megnyitójáról. Túlzás nélkül állíthatjuk, mindannyian elragadtatással írtak a kiváló ízléssel berendezett épületről. A Hazai Tudósítások című hírlap megemlíti, hogy a fogadó "bátran mérkőzhetik a világ bármely illy intézményével. Az udvar csinos kertté van alakítva ’s az első emeleten levő pompás társasági terem minden illy neműt meghalad; az igen kényelmes ’s díszes bútorzat ifj. Coffin Károly pesti raktárából került." Az üzlet kiválóan prosperált, közismert, hogy többek mellett Deák Ferenc is rendszeres lakója volt a fogadónak pesti tartózkodásai alatt. Bartl az 1840-es évek közepére elismert szállodás, és megbecsült pesti polgár lett.
A sikeres vállalkozó és szenvedélyes botanikus
Térképrészlet Bartl nyaralójáról és az előtte kialakított díszkertről, 1869-ből. X-szel jelölve a ma is álló épület.
A Városliget környékén a reformkorban nagy divatja volt az önálló nyaralók, illetve nyaralószállók építésének. Azok a polgárok, akik önálló villát nem engedhettek meg maguknak, szívesen béreltek a nyári hónapokra egy kis lakrészt a belvárostól távolabb eső nyaralószállókban. A környéken ismert volt még Fischer Péter, az első ligeti "fagylaldás" szállója a Hermina út túlsó végén, illetve a városi tulajdonú nyaralószálló a Városligeti-tó nagyobb szigetén (Páva-sziget), melynek rendszeres lakója volt a magyar irodalomtörténet-és kritikaírás megteremtője, Toldy Ferenc is. Valószínűleg Bartl is jövedelmező üzletet látott a nyári fogadókban, ezért 1843-ban több herminamezei telket vásárolt fel a csődbe ment Oláh Elek szíjgyártótól. Az ő szerény, földszintes majorsági épületét alakíttatta át emeletes házzá Hild Józseffel, és itt rendezte be élete végéig működtetett híres nyaralószállóját. A fővárosi levéltárban fellelhető engedélykérő okiratokból az is kiderül, hogy Bartl az évek során egyre bővíttette az épületet, mosókonyhát, istállókat, kocsiszíneket, üvegházakat építtetett a telekre.
Bartl nyaralószállójának működéséről ma már viszonylag sokat tudunk. Elsősorban azt, hogy az elegánsabb közönség látogatta, 28 szoba állt a vendégek rendelkezésére, a belvárossal közvetlen társaskocsi járat kötötte össze, és a tulajdonos, akinek különös kedve telt az egzotikus növényekben, a szálló kertjében több üvegházat is építtetett. Itt helyezte el aztán azt a párját ritkító növénygyűjteményt, amelyet minden tavasszal tömegeket vonzó virágkiállításon tettek közszemlére. Különösen az orchidea-gyűjteménye volt a korban kimagasló, élete vége felé, amikor a gyűjteményt felszámolta, orchideáit Eötvös báró vette meg az Egyetemi Füvészkert számára.
"A Flóra-kedvelők figyelmeztetnek, miszerint Bartl ur kertjében, jelenleg a nálunk ép oly ritka, mint nehéz müveletü növény: „Stanhopea oculata“ teljes virágában látható. Ezen növény, mely az Orchideákhoz tartozik, már februariusban is virágzott, valamint most színpompára s vanília-illatára egyaránt kellemetes virágteljében áll. Számos bimbaja épen most kezd hasadni. Megtekintését annál sürgőbben ajánljuk, mivel e bájos virág 3—4 nap múlva hervadni kezd. "- 1853. június, Budapesti Hírlap
Művészetpártoló és mecénás
Hősünk művészetpártoló hírében is állt. Nyaralószállója földszinti terme a műveltebb pesti polgárok társasági életének kedvelt szalonja volt. Rendszeresen tartottak itt kamarazenei koncerteket, ismert, hogy 1846 májusában a Pesten tartózkodó Liszt Ferenc tiszteletére Bartl estélyt rendezett a nyaralószállóban, ahol a mester zongorajátékkal szórakoztatta a megjelenteket. Öntudatos polgárként szívesen adományozott jótékony ügyekre, kultúrára. Neve felbukkan a Nemzeti Múzeum valamint egy zeneiskola javára indított gyűjtés adományozóinak listáján ugyanúgy, mint az osztrák-francia háború sebesültjeinek adakozók listáján.
Bartl János nyaralószállója itt már kórházzá alakítva (forrás: Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely)
Ez utóbbin nincs mit csodálkoznunk, hiszen szívében mindvégig osztrák maradt. Amikor a már említett francia-osztrák háború a Habsburg seregek számára sorsdöntő solferinói csatába (1859), és Lombardia elvesztésébe torkollott, Bartl sebesült osztrák tisztekkel töltötte fel a szállót, és saját költségén gondoskodott az ápolásukról.
A dúsgazdag híres pesti szállodás 1870-ben, 75 éves korában hunyt el herminamezei birtokán. Örökösei az egzotikus virággyűjteményt elajándékozták, jutott belőle Pest új attrakciójának, az Állatkertnek is. Birtokát a szállóépülettel együtt eladták a német evangélikus egyháznak, akik itt alakították ki a mai napig üzemelő Bethesda- kórházat.
A Bethesda - kórház Bartl-féle szárnya a XX. század első felében
Utóélete
Történetünknek itt akár véget is érhetne, de nem lenne kerek egész, ha nem emlékeznénk meg a herminamezei kávés utóéletéről. Az 1848-as forradalom leverését és a szabadságharc bukását követően számos lista keletkezett az egykor a császári rendőrség által alkalmazott besúgóhálózat tagjairól. Ezek a listák különféle magánhagyatékokból, és bécsi levéltárakból kerültek elő, hitelességükön a korral foglalkozó történészek a mai napig vitáznak. Annyi bizonyos, hogy egyesek megalapozottan kerültek a listára, másokról csak pletykák keringtek. Mindenesetre Bartl János neve több listán is szerepel. Hogy valóban a császári rendőrség besúgója volt-e Herminamező első polgára, vagy csak a gyanú élt vele szemben, talán már soha nem tudjuk meg.
Majkó Zsuzsanna
