A mai blogbejegyzés a hazai modern építészet egyik legjelesebb képviselőjéről, Rimanóczy Gyuláról szól, aki mint látni fogjuk, több szálon is kötődött Zuglóhoz. A nagyváradi építészcsaládból származó Rimanóczy Gyula a kor uralkodó közízlésével szembe menve a modern építészet mellett kötelezte el magát. Jó ideig nem volt könnyű dolga, a konzervatív pályatársak támadásainak kereszttüzében dolgozott. A fordulatot pályáján az hozta el, hogy a szentszék is kiállt egyik merész, formabontó templomterve mellett.
Rimanóczy Gyula feleségével, 1942-ben. forrás: wikipedia (Rimanóczy Jenő)
Rimanóczy 1903-ban született Bécsben. A családnak nem volt semmilyen osztrák kötődése, de édesapja akkor épp a császárvárosban végezte egyetemi tanulmányait. Gyula 1920-24 között volt a budapesti műegyetem hallgatója, majd fiatal építészként több építészirodánál is dolgozott. Akkoriban édesanyjával a Szent Domonkos - ma Cházár András - utca 7. szám alatt laktak.
1929-ben megnősült, feleségül vette Eugene Foucault, franciaországi külkereskedelmi tanácsos Yvonne nevű leányát. Ugyanebben az évben az építészkamara is tagjai sorába fogadta, így már önállóan tervezhetett.
A bauhaus Szakáts-villa, Pasaréti út 97. Tervezte: Rimanóczy Gyula (fotó: wikipedia.hu, Szabó Tamás)
1931-ben kérte fel a budai ferences rend, hogy tervezze meg pasaréti templomukat és a hozzá csatlakozó rendházat A templom tervei körül évekig tartó vita bontakozott ki, a fogadtatás nem volt pozitív, Rimanóczynak meg kellett küzdenie az uralkodó konzervatív építészeti felfogással, amely különösen az egyházi épületek tekintetében tűnt egyeduralkodónak. Kiváltképp az a Petrovácz Gyula támadta, aki építészként a Kassai téren álló Herminamezői Szentlélek plébániatemplomot jegyzi. Petrovácz, aki országgyűlési képviselő is volt, rendszeresen intézett kirohanásokat a fiatal modernek ellen. Rimanóczy pasaréti templomtervét "szovjet-stílusúnak" minősítette, egyszer a képviselőházban pedig odáig ragadtatta magát, hogy Senki Jánosoknak nevezte az új generáció feltörekvő építészeit.
A Pasaréti téri Páduai Szent Antal plébániatemplom és az autóbusz végállomás. (forrás: fortepan.hu)
Közben az új építészetre különösen fogékony Tér és Forma című folyóirat rendszeresen méltatta Rimanóczy különféle pályázatokra benyújtott terveit. A Petrováczcal vívott csatározásból is jól jött ki: neve országosan ismert lett. A templom megépítése mellett még a szentszék is exponálta magát, így nem volt többé akadálya, hogy a főváros megadja az építési engedélyt. Az elkészült templomot1934-ben Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás szentelte fel. Évekkel később a Pasaréti tér rendezésére, és a téren álló buszvégállomás megtervezésére is Rimanóczy kapott megbízást.
1933-ban önállósult, több családi villát is tervezett Budán. Részt vett az építészeti szakmai közéletben is, nagy szerepe volt abban, hogy sikerült elérni: az állami megrendelésű, közpénzből megvalósított építkezéseket nyilvános tervpályázat előzze meg. Így nyerte el 1935-ben Hönsch Lászlóval közösen a Postás Nyugdíjas Otthonra kiírt tervpályázatot ( Cházár András u.6.), 1937-ben pedig az akkori idők legjelentősebb középületének, a Dob utcai fővárosi Postaigazgatóság és Erzsébet távbeszélőközpontnak a tervezését. Ez utóbbi munkája ma is bravúrosnak számít: egy rossz adottságú, szűk belvárosi telken, különleges igényeket támasztó épületet kellett megterveznie. Külön kihívás volt, a 41 méter hosszú, egybefüggő kapcsolóterem belekomponálása az épületbe.
A Dob utcai postaigazgatóság épülete (forrás:Tér és Forma 1941. 4. 47 )
A negyvenes évek első felében készítette el a Bosnyák téri templom terveit. Kevéssé ismert, hogy a tervpályázatra két tervet is benyújtott, egy romantikus, erdélyi templomokra emlékeztetőt, és egy merész, parabolikus vasbetonkupolás változatot. A pályázatot az első verzió nyerte meg, az építkezés el is kezdődött, a háború miatt azonban leállt. Végül csak 1946 augusztusában szentelték fel, de így is csonka maradt az épület. A torony csak 2014-ben készült el.
A Bosnyák térre szánt vasbetonkupolás templom terve - nem ez a változat nyert (forrás: wikipedia.hu)
A háború előtti utolsó nagyszabású munkája az eredetileg három épületből álló Nemzeti Sportcsarnok megtervezése volt. A kiviteli tervek elkészültek, de a megvalósítás a háború miatt töredékes maradt. A tervezett legnagyobb csarnok soha nem épült fel.
A Nemzeti Sportcsarnok épülete (forrás: egykor.hu)
Magántervezői karrierjét a háború megtörte, 1948-ban állami tervezővállalatnál helyezkedett el. Ebben az időben főleg iskola-és ipari épületeket tervezett. 1953-ban Ybl -díjat, 1955-ben Kossuth-díjat kapott a Műegyetem R-épületéért. 1955-ben a KÖZTI-nél elkészítette a Kacsóh Pongrác úti lakótelep beépítési tervét, majd két fiával közösen az Óbudai Kísérleti Lakótelep 620. számú épülettervét. Ez volt az utolsó munkája, 1958-ban, mindössze 55 évesen érte a halál.
Majkó Zsuzsanna
